Szél támad a messzi Múltból

Szél támad a messzi Múltból,
A Föld – naiv gyászdalt dúdol…

Ha út a Jövőbe nincsen,
Őrködni kell régi kincsen.

Ha az utak csavarodnak,
Nagy becse lesz szónak, dalnak.

Szél támad a messzi Múltból;
Az ördög minden bajt kódol.

Az Életet felgöngyölné,
Hétköznapot porrá törné.

Rossz söpörné a jót félre,
Tél tolakszik nyár helyébe.

Szél támad a messzi Múltból;
A Halál – mindig behódol.

Pénzes végzet iparkodik,
Borul történelem-ladik.

Közösség tömeggé mállik,
Abszurdum – törvénnyé válik.

Szél támad a messzi Múltból,
Jövőt reménységbe burkol.

Poszthumán agyrémek helyett
Lakják a Jövőt – emberek.

Amíg célja van a Létnek,
Addig marad meg az Élet.