Pete László Miklós versei

Szökőnapon, Szökőnapon… A világ: túlzsúfolt vadon. Dogma Szellemet üt agyon, A Hagyomány – szégyenpadon. Borongós szürke alapon, Szökőnapon, Szökőnapon… Az ég: hamuszürke flakon, Bánat ül – fellegkalapon. Szökőnapon, Szökőnapon… Tél mereng elmúlt fagyokon. Nap kucorog égi bakon, Benéz a földi ablakon. Szürke árnyék a falakon, Múlik a Tél – Hallgatagon… Szökőnapon, Szökőnapon… Múlt kérődzik tél-romokon…. Tovább »

Télutó poétikája: Modern közhelyek; Minden sora álmatagon, Lustán nyekereg. Hosszas eső-áriára Fényes napsütés, Hüppögő pesszimizmusból Józan ébredés. Véget ért a bánat-özön, Vagy csak szünetel, Ha célja volt, egész biztos Nem érhette el. Télutó poétikája Csontos és merev, Egészségnél, gyógyulásnál Fontosabb a seb. Rezignált szomorúsággal Zeng a télutó, Tudja, nem feledtetheti Azt, hogy élni jó. Borongós… Tovább »

Drága Gyöngyöm, Anikóm, Szeress, amíg élek, Ameddig Veled élhetek, Szép marad Az Élet. Én Neked – Te nekem… Ezt úgy hívják: Szerelem… A Szerelem Isten adománya; Aki nem hisz benne, Soha meg nem kapja, Bárhogy kívánja… Feleségem, Édesem, Drága kicsi Társam! Nem hinném, hogy szerencsésebb Ember akad nálam. A percek tűnnek, Illannak az évek, Homályosodnak… Tovább »

Isten nem dadog. A Lét gomolyog, Anyag nemléttel Kéz a kézben Köztünk andalog. Önjelölt próféták sora; Demagóg közhelyvacsora… Dolláristen centig áldja; A Haza – csak alku tárgya. Isten nem dadog, A Föld búsan forog, Reklámokra festett Jövőnk Máris nyomorog… Ha mindent a pénzre hagyunk, Magyarnak nem maradhatunk. Pedig csak maradni – kevés; A Nemzet: Önrendelkezés…. Tovább »

Elhagytam az ötvennégyet, S még mindig ízlik az Élet. Van Családom, Feleségem; Miattuk érdemes élnem. Szélmalommal sose vívok; Királyi jókedvből írok. Mint a legtöbb magyar ember, Élek – túlerővel szemben.... Tovább »

Vízöntő Jövőt keres, Hullanak a percek, Hiába is zúgolódik A Pénz – vagy a Herceg. Dollárgőzben fuldokol A jelen-ködteste, Dzsihádba botlott a Mammon Hatalmat keresve. Szirénének hívogat, Csőlátásra kérve, Rossz, kehes massza-jövendőt Kínálna cserébe. Vízöntő Jövőt keres, Zúdul a víz árja, Eljövendő csillagóra Tett-hőseit várja. Akarunk-e élni még? Merünk tenni végre? Bátorkodunk végre egyszer Felnézni… Tovább »

Februári napsütésben Sóhajt minden ág, Pocsolyák tükrében nézi Magát a világ. Tél végén figyel a Jövő Láthatatlanul, Tavalyi konzerv-reménység Talán kivirul. Az évszakok vitájában Isten nem ítél, Csak nekünk kell elhinnünk, hogy Véget ér a Tél. Februári napsütésben Álomfény időz, Azt mutatja, próbatétel Volt a Tél, s az Ősz.  ... Tovább »

A naptár egy évet lépett, Ma töltöm az ötvennégyet. A kor – időzített járom, Már nem vagyok ötvenhárom. Vékony ösvény, széles árok; Ötvenöt felé sétálok. Az Időt nem érem tetten; Kenyerem javát megettem. Anikó, Szerelem – Lélek… Szeretek, írok – és élek. Sötét a Jövendő sátra, Nem tudom, mennyi van hátra. Elhagyom az ötvennégyet, Szeretek,… Tovább »

Vízöntő vidékén Hideg szelek járnak, Modern maszkban vigyorognak Sanda régi árnyak. Buta világba jön Rossz pillanat hátán Felvilágosult pofával A nyakkendős sátán. Rezignált esőben Papír-Jövő ázik, A világ a pocsolyákban Fejreállni látszik. Vízöntő vidékén Hidegek a fények, Élettelen hamissággal Szól a gépi ének. Csatakos eszméken Kelepcék cicáznak, Régi nyugalom-szigetek Sivatagra fáznak. Európa-házunk Ütött-kopott pajta, Halott… Tovább »

Szent varázsod nem múlik, Nem enyészik, Lelkemben él, és újul mindörökre, Akár a Kikelet; Jó Veled… Szerelmünk sose vénül, Derék, szorgos cseléd, Elém tárja a Lelked, S az enyémet – Eléd. A vén Idő nekünk még Sok szép percet farag; Szívem kamaszul dobban, Ha megpillantalak. Csikó még bennünk az Élet, Ezer örömet ont, Kettesben maradva… Tovább »