Pete László Miklós versei

Vakon, hajléktalanul botorkál Ez a szomorú század, Tombol a gyalázat; S a Kárpát-medence vén homlokán Nem is mérik A lázat.   Idő zúzta Délvidéken Baj felhője gomolyog, Szürke égből eső helyett Barbár indulat csorog; Áldozatai: Magányos magyarok.   Suhanc-lét hever korhadt padokon, Csökkentett módban; Akár nyugaton.   Fél-állat unalom, Csörömpölő; És hóhérnak csábít – A… Tovább »

Tél trónol a latyak hátán, Az Idő semmit meg nem bán.   Nedves, nyűgös hideg-sereg Tél-indulata szemereg.   Hódara, fagyos pocsolyák; Sárban fuldoklik a világ.   Tél trónol a latyak hátán, Buta fülbe súg a sátán.   Sáros szemellenző-fátyol; Rossz szkepszis mű-jövőt tákol.   Sár, média, hazugságok; Kopasz ágon varjú károg.   Tél trónol a… Tovább »

Vízöntő van, s február, Hona ősi Oknak; Hideg szélben friss remények Hitek kavarognak.   Csordul már a vízsugár, Fut előre, hátra, Boldog, aki általa az Igaz utat látja.   Elcsüggesztő nemhitek Tótágasra állnak, Járatlan utak tárulnak Magyarnak, világnak.   Vízöntő van, s február, Fordul az ég alja, Új dalok szólalhatnak meg Annak, aki hallja.  … Tovább »

A múlt idő nagy, korhadó kereszt, Kivágták már, gyökeret nem ereszt; Arcát rágja sok konjunktúra-állat, Árkot váj benne magának A Bánat.   Látszatra a Múlt tenger, Végtelen, De kiszárad, ha vén öblébe Nem folyik Jelen; És nem szakad esőként A Jövő.   A Múlt önmagában hajléktalan, Belénk épít házat, Barlangot ás, De egyre gyakoribb A… Tovább »

Fáradt téli csillagfényben, Talán csak Isten van ébren.   Nagy, jóságos ablakszemek; A pihenő világ kerek.   Lét hullámzik, Idő illan; Holtodiglan – holtomiglan.   Fáradt téli csillagfényben Vén Hold nyugszik friss reményen.   Sors-tócsában fagy szendereg; Szunnyad a Múlt, a vén berek.   Vénülő Szerelem csillan, Holtodiglan – holtomiglan.   Fáradt téli csillagfényben Jövő-magok… Tovább »

Kert zugában Februári hóvirág; Új tavaszra készülődvén Sóhajtoznak már A fák.   Februári hóvirág, Mindig újra hajt az ág; Mindig megújul az élet Akármilyen A világ.   Februári napsütés, Lehet bármilyen kevés; Sose véletlen az Élet, Hanem inkább Küldetés.... Tovább »

Szent Karácsony szelíd fénye Lelkeink felett lebeg; A világon Mindannyian Lehetünk Jobb emberek.   Fényes kicsi fenyőfáját Ülje körül a család, Boldogságban töltsék el A szép, Sejtelmes éjszakát.   Betlehemi istállóban Kis jászolban: kisgyerek; Még van Élet, Mind lehetünk Még sokkal jobb Emberek.   Csillagszórók fényszikrája Hozzon kedvet, Örömet, Isten adjon Mindenkinek Szebb, Boldogabb Életet!   A… Tovább »

Szent karácsony első napján Az ég szürke csónak, Csupán a széltől van hideg, Híre sincs a hónak.   Az évszakok eltolódtak, Most ál-március van, Bezzeg szakadni fog a hó Talán – márciusban.   Fent lebegnek piszkos, szürke Rongyai az égnek; De valahol mégis szól a Karácsonyi ének.   Bár a szokott díszleteket Sehol meg nem… Tovább »

Fejünk felett Decemberi szürke ég, Hogy a világ jobb lehessen, Kell nagyon sok Munka még.   Elsuhant a karácsonyi Fényözön, Az esztendő nehézkesen Elköszön.   Az ünnepsor lelki mentő Kapszula, Nem látszik a hétköznapok Rút sora.   Hallgatag a decemberi Szürke ég, Lesz-e még szép magyar jövő? Lesz-e még?   Ócska kunyhó az idei Esztendő,… Tovább »

Isten adjon minden jót, Ehetőt és ihatót, Legyen öröm bőven Az új esztendőben!   Adjon Isten minden jót, Emberséges magyar szót!   Békességet, parolát, Kalácsunkba mazsolát!   Remény-folyót, áradót; Adjon Isten minden jót!   Bohócokra maskarát, Gonoszságra zabolát, Téli kedvhez hógolyót, Adjon Isten minden jót!   Szép, vidám, egyszerű évet, Megélhetés-könnyebbséget, Tavaszt, csorgó csobolyót; Adjon… Tovább »