Pete László Miklós versei

Önkényes augusztus, Vágyakat nem tisztel, Vad hőség, vagy záporeső; Egyebet sem ismer.   Őrjöng a zivatar, Vagy a hőség-máglya; A lelkünket sunyi gondok Számos baja rágja.   Idő országútját Ezer kétség rója, Villanypóznán hosszú útra Készül már a gólya.   Önkényes augusztus, Világos a szándék; Minden parancsuralom csak Felelőtlen játék.   Sirámok szavára Reszketnek a… Tovább »

Száz éve… Füstölgött a levegő, A Belle Epoque az Adrián üdült, Koldusok ültek paloták előtt, És megreszkettette a levegőt Az éber rémálmok hada…   Száz éve… Valaha…   Apostoli uralkodónk, Szegény, Pofaszakállas, ősz, Öreg legény; Mindent meggondolt, Megfontolgatott; De maga után csak Halált hagyott.   Száz éve történt… A tömeg hevült; S a vén kontinens… Tovább »

Való lett a meskete; Világos a fekete, Méz-ízű a sár… Európa abszurd táncot jár.   Európa abszurd táncot jár, Az értelem tótágasra áll.   Macska az uborkafán, Árnyék az Élet falán, Biblia és Kant helyett már Tolakodik A Korán.   Európa abszurd táncot jár, Hazug jelen Mű-jövőre vár.   Szó komorul, Kutya tutul, Földrészünk Liberál-butul…… Tovább »

Nyár az Idő legszebb álma; Béke, napfény, tenger, pálma…   Nyári remény, tündérének; Tovább tart tőle az Élet.   Nyári hajnalok nem félnek; Nyáron újul meg a Lélek.   Nyár az Idő legszebb álma, Lehullik a kétség járma.   Nyár közös, titkos otthonunk, Egész évben érte vagyunk.   Apró célok révbe érnek, A távlatok tovább… Tovább »

Fenyegető fellegek Hada égre hágott; Viharokkal teremtette Isten a világot.   Robajló zápor szakad, Özönlik a földre, Újjászületnek a tócsák Városszerte tőle.   Idő zápora szakad, Minden cseppje árva; Igazságot, hazugságot Mosna múlt sarába.   Fenyegető fellegek Papírforma égen, Tudjuk, hogy a közeljövő Korántsem lesz éden.... Tovább »

Magasan jár a Napunk; Élni, Szeretni Alkotni Akarunk.   Ifjú Tavasz messze jár, Verítéket, Szent Örömöt Ad a Nyár.   Amíg tűz a napsugár, Kezünkre és Szellemünkre Munka vár.... Tovább »

Újabb Nyár Új stáció, Számomra is kitört végre Itt van a Vakáció.   Most talált rá Anikóra, Meg rám a nyári meleg, Izgulunk, hogy vajon mikor Jönnek meg A Gyerekek.   Vár epedve sok jó munka, Duzzog bőszen a regény; Azt hiheti, elfeledtem, Mert rég nem látott szegény.   Várnak remek olvasmányok Tucatjával polcomon, Talán… Tovább »

Sohasem a holt anyag, De mindig a Lélek, Sohasem tárgyakba árad Istentől A Lényeg.   Nem a vak folyamatok, Nem a színuszgörbék; Isten mellett minket illet Minden Felelősség.   Nem véletlen a világ, Nem vak szeszély kerget, Nem a dolgok teremtik az Életet, A Rendet.   Sohasem a holt anyag, Sose a csönd zörget; Nem… Tovább »

A Lét maga a végtelen, A törvény és a rend; Benne az Isten lakozik, Idelent S odafent.   (Magánügyünk halni, félni; Súlyos felelősség: élni.)   A Lét az Idő tengerén Sodródó vén hajó, Az Élet benne az utas, S az Örökkévaló.   (Hiszünk vagy nem – ahogy tetszik; Ő helyettünk nem cselekszik.)   Hogy véletlen… Tovább »

    Hiszek – mert hinnem kell, Magyar jövendőben, Hogy népünkre és hazánkra Isten kegye, Szorgalom és jó szerencse Békét, nyugalmat, jólétet Áraszt egyszer bőven. Hiszek, mert hinnem kell Magyar jövendőben.   Ha nem hinnék, Cinkos lennék Remény-öldöklésben, Pesszimizmus-sárkányoknak Dédelgetésében.   Nem hiszek azonban Ideológiában, Politikusok szavában, Alku-igazságban; Globál üzlet-hazugságban, Felszín-kultúrában.   Hiszek – mert… Tovább »