Valamit vissza kéne kapni,
Valamit élni kéne hagyni…
Álmos, rossz zenék,
Betondzsungelek,
S a hétköznapok, mint a vert sereg,
Sebzetten rohannak a múlt felé.
Valami végleg szétszakadt,
Valami régen elmaradt.
Valamit vissza kéne venni,
Valamit helyre kéne tenni.
Bűzös kocsmákban fröccs az áldozat,
Profanizálódott a kárhozat,
És szorgalmas bürokrata a sátán.
Hitel-nyílzápor,
Rabló pénz-baranta
A Szeretet földjeit lerohanta,
S a gyereket a tévé neveli.
Valamit újra kéne látni,
Valami jobbra kéne várni.
Líra helyett mekegő ravatal,
Költőket koronáz a hivatal,
És a mesét halandzsa üldözi.
Valami volt az Ég felett,
Valami végleg elveszett.
Profán folyam
Hátán rohan
Hajónk a semmibe.
Valamit el kéne mesélni,
Valamit újra kéne élni.
Valamit vissza kéne kapni,
Valamit vissza kéne adni.
Modern üresség léha füstfalát
Profán himnusz csörgése járja át,
És konzerv-reménységen él az ember.
Valamit újra kéne látni,
Valamit meg kéne találni.
Szeretni kéne,
Élni,
Hinni,
Tenni;
Emberré,
Önmagunkká
Kéne
Lenni.
Fel kéne újra nézni végre,
Az égre.
Újra élni,
A Jót választani;
Valamit fel kéne
Támasztani.