Piknik az Életfa alatt;
Örömre ok mindig akad.
Isten bennünk emberré lett;
Közös jelenlét az Élet.
Árad a teremtő Erő:
Múlt és Jelen együtt – Jövő.
Piknik az Életfa alatt,
Nem nyavalyog, ami halad.
Sose csügged – zöldell a rét;
Önmagát élteti a Lét.
Őszi tájra holdfény vetül;
Isten soha nincs egyedül.
Piknik az Életfa alatt,
Rossz szóból csak halál fakad.
A posztmodern csak izolál,
Nem keres – és nem is talál.
Céllal él, aki Létet ért;
Másokért és önmagunkért.
Piknik az Életfa alatt;
Isten, Élet – mindig marad.
Hit nélkül végzetté darál
A nyakkendős profán halál.
Az Igazság el nem szalad;
Piknik az Életfa alatt.