Lábam alatt ropog a hó,
Isten fárad,
Kemény a szó;
Eb ura fakó!
Csatornákon jégcsap fityeg,
Befagyott pocsolya sziszeg,
Regnál a hideg.
Az ég tekintete komor,
Jeges-kopasz minden bokor,
Szél fúj valahol.
Lábam alatt ropog a hó,
Világvégi orgonaszó,
Eb ura fakó!
Téli csüggedés fuvoláz,
A jövő homályos csontváz,
A szél Múltat ráz.
Lassan vánszorog január,
A Remény útjába fagy áll,
Messze még a nyár.
Lábam alatt ropog a hó,
A végzet, mint rozsdás olló,
Vén tolakodó.
Lábam alatt ropog a hó,
Isten fárad,
Kemény a szó,
Eb ura fakó!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: