A Nap gigászi, forró fény-batár,
Vállán halványkék bársony ég-talár.
Forró a csend,
Még enyhe szél se szisszen,
És jobb világról álmodik
Az Isten.
A butaság már boltban is kelendő,
És penge élén táncol
A Jövendő.
Idő-garat zúg,
A Múlt – csak dara;
Sejtelmes, néma
Vízöntő nyara.
Gúnyosan csörög vissza a garat:
“Pénz-végzet kell, vagy
Szabad akarat?”
Néhány évezred?
Marad, aki dőre;
Hadd álljon vissza megint
A rajtkőre.
Piac szájában jövő-vacsora;
Lassan szivárog
Vízöntő nyara.
Ha új időben új Jelen csoszog;
Nem leszünk már,
Csak korhadt
Mítoszok.
Nem ment meg pénz,
Technológia
Vegyszer;
Megtörtént ez már –
Talán nem is egyszer.
Igaz Jövő,
Vagy végső zúzmara;
Általunk ítél
Vízöntő nyara.
Forró a csend,
Még enyhe szél se szisszen,
És jobb világról álmodik
Az Isten.