Régi mesék csodaútján
Jöttünk mi is egykoron;
Emlékein úgy ül a Múlt,
Mint valami hegyorom.
Gyermekkor bársony palástja
Régen rongyokra szakadt,
Szemléljük a múlt ködében,
Mint tovatűnt szent nyarat.
Régi mesék csodakútja
Tán soha el nem apad,
Míg emberség van a Földön,
Mindörökre megmarad.
Régi mesék csodaútján
Segítség mindig kerül,
Megvéd, ha az anyag-világ
Nagyon a lelkünkre ül.
Régi mesék csodaútja
Tisztes jövőbe vezet,
Ezen át az Emberiség
Önmagával fog kezet.
Régi mesék csodaútján
Száz reményforrás fakad,
Minden korok bölcsessége
Ezen az úton halad.
Régi mesék csodaútján
Titok millió akad,
Ami szép, ezen az úton
Mindörökre megmarad.
Időn túli szent örökség
Terek és lelkek fölött;
Minden igaz gondolatot
Mindörökre összeköt.
Régi mesék bölcsessége
Istennel van – és velünk;
Régi mesék csodaútján
Egyszer mi is elmegyünk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: