Csendben surran az Idő,
Sorsok cseperednek,
Gyors napok intenek búcsút
Lusta fellegeknek.
Nyári beteljesedés
A világra réved,
Valahol most mérik le a
Következő évet.
Szárnyra kapnak új Hitek,
Égnek új Szerelmek;
Bizakodó jövő-létek
Jelenükre lelnek.
Csendben surran az idő,
Helyben ül a végzet,
Tömeges a statisztika,
Egyedi az Élet.
Alaktalan a Jövő,
A Múlt torka véres;
Semmi sem hoz igazságot,
Ami nem személyes.
Meghitt legyen a mosoly,
Kővé sose váljon;
Isten áldása van Békén,
Nemzeten, Családon.
Csendben surran az Idő,
Pénzt, hatalmat kerget,
De nevetnek rajta, akik
Művelik a Kertet.
Szép idomú lesz a Múlt,
Csak a Jelen csontos;
Ami hangos: mit se számít,
Ami csöndes: fontos.
Média kotkodácsol,
Hogy mi a kelendő,
De finnyás menyasszonyjelölt
Csupán a Jövendő.
Csendben surran az Idő,
Kelepel a gólya,
Meddő csörgés csupán a pénz
Evolúciója.
Magát számlálja a pénz,
Gyűjt, akár a hörcsög,
Isten csak embert teremtett,
Bírvágyat az ördög.
Költséges az üdvösség,
A kegyelem drága,
Nagy költséggel olcsó pokol
Várhat a világra.
Csendben surran az Idő,
Vihognak a percek;
Globál tűzhely fazekában
Gonosz jövő serceg.
Pénz-szülte ál-mennyország,
Esetlen, drabális;
Régen nem Isten a fontos,
Csak a katedrális.
Mégis van még szerelem,
Hiába sok szónok,
Hiába a vadászgépek,
Fegyverek, s a drónok.
Csendben surran az Idő,
Brekeg ezer béka,
Rozsdásodik a hülyeség
Minden tartozéka.
Függetlenség az erény,
Sorba állni vétek,
A talpnyalók csak költenek,
De sohase élnek.
Kamaszkorban a világ,
De iskolaérett,
Boldog lehet, aki körül
Virágzik az Élet.
Csendben surran a világ,
A Föld csak forogjon,
Fontos, hogy a bennünk lakó
Isten mosolyogjon.