Csendben surran az Idő

Csendben surran az Idő,

Sorsok cseperednek,

Gyors napok intenek búcsút

Lusta fellegeknek.

Nyári beteljesedés

A világra réved,

Valahol most mérik le a

Következő évet.

Szárnyra kapnak új Hitek,

Égnek új Szerelmek;

Bizakodó jövő-létek

Jelenükre lelnek.

Csendben surran az idő,

Helyben ül a végzet,

Tömeges a statisztika,

Egyedi az Élet.

Alaktalan a Jövő,

A Múlt torka véres;

Semmi sem hoz igazságot,

Ami nem személyes.

Meghitt legyen a mosoly,

Kővé sose váljon;

Isten áldása van Békén,

Nemzeten, Családon.

Csendben surran az Idő,

Pénzt, hatalmat kerget,

De nevetnek rajta, akik

Művelik a Kertet.

Szép idomú lesz a Múlt,

Csak a Jelen csontos;

Ami hangos: mit se számít,

Ami csöndes: fontos.

Média kotkodácsol,

Hogy mi a kelendő,

De finnyás menyasszonyjelölt

Csupán a Jövendő.

Csendben surran az Idő,

Kelepel a gólya,

Meddő csörgés csupán a pénz

Evolúciója.

Magát számlálja a pénz,

Gyűjt, akár a hörcsög,

Isten csak embert teremtett,

Bírvágyat az ördög.

Költséges az üdvösség,

A kegyelem drága,

Nagy költséggel olcsó pokol

Várhat a világra.

Csendben surran az Idő,

Vihognak a percek;

Globál tűzhely fazekában

Gonosz jövő serceg.

Pénz-szülte ál-mennyország,

Esetlen, drabális;

Régen nem Isten a fontos,

Csak a katedrális.

Mégis van még szerelem,

Hiába sok szónok,

Hiába a vadászgépek,

Fegyverek, s a drónok.

Csendben surran az Idő,

Brekeg ezer béka,

Rozsdásodik a hülyeség

Minden tartozéka.

Függetlenség az erény,

Sorba állni vétek,

A talpnyalók csak költenek,

De sohase élnek.

Kamaszkorban a világ,

De iskolaérett,

Boldog lehet, aki körül

Virágzik az Élet.

Csendben surran a világ,

A Föld csak forogjon,

Fontos, hogy a bennünk lakó

Isten mosolyogjon.