Nőnapos kis Feleségem
Kislányként forog,
Márciusi verőfénnyel
Együtt mosolyog.
Március a most születő
Friss jövő okán
Kiszellőzteti a Földet
A vén tél után.
Fűnyíró a feléledő
Földön körbejár,
Kacag rá a zabolátlan
Ifjú napsugár.
Nőnapos kis Feleségem
Tavaszi, vidám,
Márciusra szépül a kert
Két keze nyomán.
Olyanok vagyunk ma itthon,
Akár két kamasz,
Pedig az idei tavasz
Nincs még két arasz.
Verőfényben nyújtózkodnak
Égre fel a fák,
Tavalyi virágtartóban
Idei virág.
Van Élet, amíg van otthon,
S benne: nyugalom;
Nőnapos kis Feleségem,
Drága Angyalom!