Újév a régi hazában,
Fogadkozások, hitek,
Bátran a szemébe nézünk
Előbb-utóbb,
De minek?
Oly vén köddel, sejtelemmel
Jön az év,
Az idei;
Mint ezer őskori földvár
Hallgatag emlékei.
Ködbe vesző vad földeken
Árnyéktömeg didereg,
Ki tudja most megmondani,
Milyen jövő közeleg?
A ködben káosz szendereg,
Árnyékok, meg emberek;
Bátran a szemébe nézünk
Előbb-utóbb,
De minek?
Lépteink alá új Idő simult;
Hajnali ködben imbolyog
A Múlt.
Körben Kárpát-medence hegyfala;
Egy terület,
És számtalan Haza.
Itt mindegyik nép egymásra morog,
Halott Hitler és Sztálin
Vigyorog.
Lomhán tolong az árnyékrengeteg;
Szemébe nézünk bátran,
De – kinek?
Kárpát-medence,
Gyűlöletkohó?
S a Gonosz talán –
Örökkévaló?
Amíg egymásban bízni nem tudunk,
Mások csuklóján bábok maradunk.
Kárpátok falain
Alvad a vér;
Édenkert lesz, vagy
Marad csatatér?
Bátran bevárjuk, hogyha közeleg,
Szemébe nézünk egyszer,
De minek?
Hajnalonta a Nap felkel;
Valakinek kezdeni kell.
Csak mi vagyunk itt magyarok,
A Múlt utánunk csavarog.
Istennek a múltunk felel;
Valakinek kezdeni kell.
Újév a régi hazában,
Fogadkozások, hitek,
Bátran a szemébe nézünk
Előbb-utóbb,
De minek?