Pete László Miklós versei

Fázik a fáradt éjszaka

Fázik a fáradt éjszaka,

Didereg az égbolt,

Lassan minden ködbe borul,

Ami régen szép volt.

 

Makrancos a vén december,

Bánat hull a jégre,

Egyszer minden létezőnek

Fagyos lesz a vége.

 

Packázik az élettelen,

Vidul az enyészet,

Friss múltban mosódik össze

Minden apró részlet.

 

Fennen kárognak a varjak,

Csattognak a szárnyak,

Bürokrata infarktusok

Jelenésre várnak.

 

Fázik a fáradt éjszaka,

Idő-honát félti,

Elfárad a lelki derű,

Tudja, aki férfi.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!