Emléke kristálytiszta,
Hangja – árva;
Vajon mikor lesz
Rehabilitálva?
Az idő minden gonoszságot átír;
Hullámverésében nyugszik
A mártír.
Volt Istene,
Hite,
Meg igaza;
S az amputált Haza
Nem ápol,
S nem takar….
Szlovák népét és magyar nemzetét
Szerette tisztán,
Mindenekfelett,
S területrabló, rossz önismeret
Féli halálában is
A nevét.
A tisztesség,
S az álom – nem magányos;
Levett kalappal mondjuk a Neved,
Isten küldötte:
Esterházy János.
Mikor a történelem
Ránk zuhan;
A hősiesség
Mindig póztalan.
Kisebbségi magyar létben,
Talpig nyájas emberségben,
Halk szavú kereszténységben,
Makulátlan becsületben,
Lelket rogyasztó időkben,
Amikor a hit hiányos,
Emelt fővel élt
Esterházy János.
Kiállt szenvedő magyarért,
Kiállt szlovákért, zsidóért;
Kiállt Hazáért,
Nemzetért,
Nem nézte, hogy a sors kába;
Testvériség volt az álma.
A birodalmi fekete sas károg,
Hiába jajdul fel szegény hazátok.
Hej, szlovákok…
Egy szál emberi
Lelkiismeret,
S a rosszul felserdült nemzet-gyerek
Eltorzult arcán
Nyegle
Gyűlölet.
Riherongy zsidótörvény lett hatályos,
Ellene csupán:
Esterházy János…
Egy szál magyar,
Rossz, viharos idő,
Ellene mindig
Roppant túlerő.
A bátorság díja: vad gyűlölet,
Gránittá képzeli magát a bádog,
A varjú károg,
Hej, szlovákok…
Becsületre győzelemből se tellett,
A magányos magyartól
Félni kellett.
A birodalmi vörös sas rikácsol,
A nagy szláv testvér
Keresztfákat ácsol;
Az igazság átlőtt torokkal krákog;
Hej, szlovákok…
Szibéria fagyos táborai,
Aztán csehek rossz várbörtönei
Egy mártír élet állomásai.
Minden nyelven tudott,
Tenni akart,
Segített volna szlovákot,
Magyart;
Pazarolt volna tudást és erőt,
Épített volna élhető jövőt
Kárpát-medence népei körében.
Másutt, ha ilyen tehetség akad,
Teret kap,
Bontson szárnyakat,
De itt?
Még gyógykezelni sem szabad…
Itt rágalomra járt központi ritmus,
És a silány állam-nacionalizmus
Fasisztának hazudta Esterházyt.
Magyar grófnak tudta
A néma múlt,
S amint fölé a börtön tornyosult,
Ő János bácsivá
Magasztosult.
Amíg az ember nagy, dőre gyerek,
A testvériség a legnehezebb;
Könnyebb a jókat megfeszíteni.
A hatalom gyáva eb volt,
Hamis,
Elvették még az imakönyvet is.
A magyar szó veszélyes hatalom,
Meg is rémült a bátor csehszlovák;
Kiadta:
“Drága Mariskám!” helyett
Szlovákul címezze a levelet,
Szlovákul szólítson testvért, családot,
Ne romboljon
Papírmasé világot.
Nem hagyta el a száját soha átok,
Bitang sorsa csak addig szégyen rátok,
Amíg hagyjátok,
Vagy éppen akarjátok,
Hej, szlovákok…
Szlovák,
Cseh,
Lengyel és
Magyar rabokkal
Hallgatott sok titkos börtön-misét,
Mint egy jövendő
Szent testvériség.
A neve szimbólum,
Emléke szent,
Haláláig hitte, hogy idelent,
A Duna-völgy pompás vidékein
A gyűlölet lefoszlik, mint a kéreg,
És testvérré fejlődhetnek
A népek.
Ahol a Nyitra a Dunába vág,
Szentként tiszteli
Magyar és szlovák.
Szigorú jelkép Esterházy János,
Mert Nélküle lehet Szlovákia,
De szlovák demokrácia
Soha.
Ahol sok a nép, és egy a Haza,
Csak a békének lehet igaza.
Nem érünk fel Hozzád,
Jövőnk talányos;
A Duna-völgy mikor lesz bátorságos?
Áldjon meg Isten,
Esterházy János!