Derült éggel jött november

Derült éggel jött november,

Az öreg Nap mosolyog;

Adhat szépet az öreg Föld,

Míg az életünk forog.

Lassan öregszik a világ,

Sajog ezernyi baja;

Sűrűn kitör belőle a

Globalizált rigolya.

Az emberek világában

Legfőbb íz: a keserű,

Jó ehhez vénülő évtől

A novemberi derű.

Derült éggel jött november,

Mézes íz a Lét falán;

Előbb szokd meg, hogy öregszel,

Fájni ráér azután.

Szép, borongós őszi napok;

Idő főzte  lét-ragú –

A bágyatag hajnalokat

Belengi a mélabú.

Megpihen a jó öreg Nap,

Felhők mögött meg-megáll,

Esténként a halvány képű

Vén halállal diskurál.

Derült éggel itt november,

Deres hajnal – későn kel,

Ad az Isten őszre tavaszt,

Nekünk csupán élni kell.