A néhai Hunyadi János

Csak sejtjük…

Talán kunnak született;

És nemzetünk felett

Vállával tartotta fel

A vérengző és sunyi

Végzetet.

A gonosz túlerőt sose

Számolta, vagy mérte,

Minden délben megkondulnak a harangok

Érte.

Amikor az elit harácsoló,

Vagy céda,

S világ rablójának a magyar

Könnyű préda;

Kell az ilyen

Példa.

Nem volt démon,

Tündér,

Táltos,

Néhai Hunyadi János.

Nem szülte isteni erő,

Ember volt, és sebezhető.

Nem volt vele más mágia,

Mint szívós, kitartó

Munka.

Nincs győzhetetlen fegyverzet

Csodát csak bátorság tehet.

Ott élősködő túlerő,

Itt meg?

Ami szerethető….

Megmenekült falu,

Város;

Köszönjük, Hunyadi János!

Véres, harcos évtizedek

Vágtattak a haza felett;

Fiú, lány nem lett rabszolga,

Szajha, vagy janicsár sorba

A martalóc nem hurcolta;

Semmilyen statisztika ki nem mutatja,

Hány magyar élet lehetett hosszabb

Miatta.

A határon holló szálldos,

Ott vigyáz

Hunyadi János.

Mezid bég csőcselék hada

Feje nélkül szaladt haza.

Beglerbég túlerőt hozott,

Fenekedett,

Fogadkozott,

Utána gyorsan elfutott.

Nándorfehérvár mezeje

Török holttestekkel tele,

A szultán ijedten szalad,

Magyarország

Szabad marad.

A magyart győzni tanította,

S a végzetet megfutamította

A néhai Hunyadi János.

Ez a győzelem,

Ez a hit

Tartott hetven esztendeig.

Néhai Hunyadi János

Nem öregedett meg, csupán

Királyt hagyott maga után.

De késő utódainak

Nagy lett a Hunyadi sisak;

Elvész falu,

Elvész város,

Ha minden csak gazdaságos;

Tudta ezt

Hunyadi János.

Bevehetetlen erősség

A személyes felelősség;

Nélküle az aktuális

Török martalócok máris

A házunkra csóvát vetnek,

És minket rabszíjra fűznek.

Hol maradsz, Hunyadi János?

Merre cselleng a Szellemed?

Közöttünk lenne a helyed….

Felelősség a Hazáért,

Szépért, Jóért,

Kis Családért,

Múltért,

Jövőért,

Mindenért –

Fontosabb, mint szablya, vagy vért.

A felelősség most – magányos…

Áldjon meg az Isten,

Néhai Hunyadi János.