Hull,
Hull,
Egyre hull,
Lassan mind lehull;
Repedezik,
Töredezik,
Barnul,
Pirosul.
A késő Ősz fogyni kezdett,
S gyűlik
Odaát,
De amíg van, élvezheti
A Nap sugarát.
Hull,
Hull,
Mind lehull,
Vénül a világ,
Fehér tél jön,
Amikor mind
Kopaszak a fák.
Morcos zsoldos a vén Idő,
Folyton menetel;
Tél tátott alagútjában
Sokan tűnnek el.
Hull,
Hull,
Egyre hull,
Végül mind lehull;
Jövő Létet táplál eztán
Barnán,
Fanyarul.
Odaát már nem érvényes
Semmi hatalom,
Se választás, se erőszak,
Se rang,
Se vagyon.
Hull,
Hull,
Egyre hull,
Barnul,
Pirosul;
Előbb-utóbb minden szín fehérbe
Komorul.
Sose lesz több szemfedő,
Ha nem lesz esküvő,
Ravasz dolog ám a világ,
Meg a
Téridő.
Hull,
Hull,
Egyre hull,
Avarba borul,
Néha valamennyi Élet
Fehérbe vonul.
A körforgásban Isten is
Néha sorba áll,
Az Élet jámbor szolgája
A buta halál.
Hull,
Hull,
Egyre hull,
Lehull a levél;
Körforgásba megy az élő,
De az Élet él.