Ezüstszárnyú vén november,
Falevelet sepreget,
Menetelő felhőrajok
Borítják el az eget.
Repedezik az ősrégi,
Sokat látott Lét-porond,
Éltet minket napról napra,
S megújul a régi Gond.
Megőszült vén esztendőben
Kondul az idő-verem,
Öregedő világunkban
Száz ifjú álom terem.
Ezüstszárnyú vén november
Zsörtölődik nagyokat,
Fagy-végzetet, kora telet
Öregesen halogat.
Kemény, őszi munkakedvben
Élet ritmusa kopog;
Bágyadt, szürke holnapokból
Lesznek fényes tegnapok.
Lassan hömpölyög az Idő,
Mint közönyös, mély patak;
Ezüstszárnyú vén november
Mint az Isten – hallgatag.