Kettőezer-tizenhat van,
Fagy morog, akár a vadkan.
Múló Idő – vén vakondok;
Új esztendő – régi gondok.
Idő lápvidékén járunk,
Új zsombékra lép a lábunk.
Kettőezer-tizenhat van,
Fogy az Élet szakadatlan.
Kevés a “mi”, túlteng az “én”;
A világ – feje tetején.
Multikulti-őrületek
Fejünk felett keringenek.
Kettőezer-tizenhatban
A jövendő forró katlan.
Erőszak-rengeteg hátán
Pislog a félszemű sátán.
Gyilkos műanyag ál-éden
Vigyorog ránk a balvégen.
Kettőezer-tizenhat van,
Felelősség gombja kattan.
Ha a bőrünkben maradunk,
Lesz Időnk és – lesz holnapunk.
Tömeg? Kép a sorosok hegyén…
Ami létezik – az egyén.