Pete László Miklós versei

Amíg élünk Akad munka, Nem süt a pénz a hasunkra.   Finomkodjon, ami kérges, Panaszkodjon, aki pénzes.   Vágyat, Létet napfény éltet; Amíg élünk, legyen Élet.   Amíg élünk, Élet legyen; Napfény csillogjon a hegyen.   Aki ember: Alkot, Nevel; Múltat Jövő felé terel.   Aki művész: Ember marad; Vissza nem vesz, Mindig csak Ad…. Tovább »

Január végi szombaton Pislognak a fények, Megkönnyebbült fűcsomókba Visszatér az Élet. Kitelt a hó becsülete Elvitte a kánya, Talán most fogan az Idő Újabb Tavasz-Lánya. Két kutyusunk látja, ahogy A Tél-agyar vásik, Lábadozik már az egyik, Viháncol a másik. Január végi szombaton Felnézünk az égre, Hétköznapok jégpáncélja Ma felolvadt végre.... Tovább »

El ne csüggedj, Vízöntő, Csorgass jobbra-balra, Amnéziában szenved még Az emberi fajta!   Zúduljon a vízsugár, Jó az Isten kedve, Ne maradjon semmi se a Múltba eltemetve!   Múlt nélkül a Lét hamis, Az Akarat zagyva; Segíts, Atlantisz se legyen Tovább kitagadva!   El ne csüggedj, Vízöntő, Hátra meg előre, Nem lesz addig jobb a… Tovább »

Tán nem modern az ég, Ha kék, De nem lesz sose zöld; Ős nótára jár az Idő, És otthonunk, A Föld.   Tán nem modern A pillanat, Ha szép és Egyszerű, De csak ilyenből születik Harmónia, Derű.   Tán nem modern A Szerelem, A világ-alkotó, De oly mértékben egyedi, Hogy fel nem váltható.   Tán… Tovább »

Sírnak az egek, Szaladgálnak a fanyar fellegek, Tízéves négylábú családtagunk, Nala – Beteg…   Az udvar dörgő hangú királynője Bágyadt, De még így sem lophatnák el a házat, Mert ha bármi alakul, Előrejön nehezen, Szótlanul, És máris elkotródik bármi, bárki…   Bágyatag január pihen fagyos ágyon, Tegnap négy injekció, Ma három.   Sürgölődik csendben a… Tovább »

Meghitt ünnep fenyőágon; Eljött végre a Karácsony.   Tépett lelkünk menedéke; Szent, egyszerű esti béke.   Kicsi gyertyafény imbolyog, Az Isten bennünk mosolyog.   Szent Karácsony gyertyafényben, Köszönöm, hogy eddig éltem.   Félénk érzés újra éled, Élni való most az Élet.   Halkan csendül a tiszta Szó, Élni és remélni való.   Szent Karácsony, Szent… Tovább »

Nekünk ez már a sokadik telünk, Kéz a kézben szalad Az Életünk. Lassítás kéne, Némi pihenő, De megállni sose hagy Az Idő. Talán már egybe is nőtt a kezünk, Nekünk ez már a sokadik telünk. A sokadik telünk…... Tovább »

Valamit vissza kéne kapni, Valamit élni kéne hagyni…   Álmos, rossz zenék, Betondzsungelek, S a hétköznapok, mint a vert sereg, Sebzetten rohannak a múlt felé.   Valami végleg szétszakadt, Valami  régen elmaradt.   Valamit vissza kéne venni, Valamit helyre kéne tenni.   Bűzös kocsmákban fröccs az áldozat, Profanizálódott a kárhozat, És szorgalmas bürokrata a sátán…. Tovább »

Piknik az Életfa alatt; Örömre ok mindig akad.   Isten bennünk emberré lett; Közös jelenlét az Élet.   Árad a teremtő Erő: Múlt és Jelen együtt – Jövő.   Piknik az Életfa alatt, Nem nyavalyog, ami halad.   Sose csügged – zöldell a rét; Önmagát élteti a Lét.   Őszi tájra holdfény vetül; Isten soha… Tovább »

Ott feketéllik a török, Roppant, vad sokaság, Sok martalóc, meg janicsár, Beglerbégek, basák.   A szolgaság rossz tengere, Poshadt világverő, Kenetteljesen hirdeti: Jövőnk  a túlerő.   Vén, nyegle végzet küldte ránk A pusztító hadat, S egy szál kardomban itt velem A szabad akarat.   A parazita túlerő Ha most el nem szalad, Nem lesz igaz… Tovább »