Pete László Miklós versei

Pizza lesz akkor, vagy lángos, Ha majd ez a kor lesz “átkos”?   Vajon akkor mi lesz káros, És mi marad tudományos?   Ami egyszer múltba suhan, Átkossá lesz bizonyosan.   Ha a Jelen titkos céda, Mindig Múlt-zsarnok a példa.   Cégér a Múlt, vakít, butít, Rejti a Jelen bűneit.   Miről vitázik a város,… Tovább »

Már felnőttek a Lányaink, És néha hazajönnek, És kopottas ruhája van A meghitt, régi Csöndnek.   Most újra nyári szép napok Hódolnak tiszta Égnek; Bolyongó szent emlékeink Szép csendben hazatérnek.   Roskad már kedves körtefánk, Még üdvöt ad az Élet; Sokévi édes szép nyarunk Már ősziesre érett.   Te drága, édes Anikóm; Szerelmünk Isten érti;… Tovább »

Monumentális vén folyam Idők hátán: a Dal; Előtte hallgatag Jövő, Mint köd takarta fal.   Hullámain a Szerelem Ezüst hajója száll, A Dal az egyetlen folyam, Ahol nem jár halál.   Sivatagok mellett a Dal Néhol csak pocsolya, De posvánnyá, állóvízzé Nem változik soha.   Másutt meg szépen hömpölyög, Mint nagyságos Erő; Ha termékeny partokra… Tovább »

Titkot sóvárgó Jelen Morcos arccal ébred, Tombol a Nyár, tűz a Nap, Ünnepel az Élet.   A Jelen a szép Nyarat Mindig múlni látja, Aggódik, hogy lyukas lesz majd Télen a kabátja.   Pesszimista pillanat Nem talál virágot, Siránkozás neveli a Boldogtalanságot.   Titkot sóvárgó Jelen Retteg fiktív Véget; De nem hisz mást, csak amit… Tovább »

Csikorog a Történelem, Rossz, kenetlen a kerék, Csupán hivatalból lett több, Pedig abból volt elég.   Kolosszusnak látszik, ami Súlyra legfeljebb pehely; Hol lesz ebből fellendülés? Hol lesz ebből munkahely?   Áll bőszen egymással szemben Két csúf homokszikla tömb, A másik ezt ócsárolja, De szikrával se különb.   Csikorog a Történelem, Mint valami kárhozat; Az… Tovább »

Karácsony, ha tova röppen, Jelen szunnyad sűrű ködben. — Az év utolsókat dadog, Jönnek a rigolyás fagyok. —- Meghitt szoba, puha párna, Duruzsol a kicsi kályha. —– Karácsony, ha tova röppen, Alszik a Jövő a ködben. —- Jövő szunnyad pilleágyon, Felelős értünk az Álom. —- Karácsonytól feltöltődve Megyünk a ködben – előre. —- Karácsony, ha… Tovább »

Augusztus Asszony az Idők Hegyén Hever szélcsendből font kerevetén.   Pogány hőség van, tikkasztó meleg, Izzadnak fenn a bolyhos fellegek.   Perzsel a fonnyadt, izzó levegő, Lyukas zsákból szivárog az Erő.   Augusztus Asszony izzad és nevet Nem csikordul a szélcsend-kerevet.   Fullasztó álmú napsugár-ködök; A Lét szabad – a feledés örök.   Csak káprázat… Tovább »

Augusztustól Most temérdek Verőfényt kapunk, Tán többet is, mint amennyit Fogadni tudunk.   Perzsel a Nap, ömlik ránk a Nyári szent meleg, Befőznénk, elraktároznánk, De azt nem lehet   A lelki Nyár is beszökik Nyitott ablakon, S lelki gyümölcs is terem a Fényes Nyarakon.   A lelki verőfényt Isten Juttatja nekünk, Annál inkább, minél többet… Tovább »

Napról napra, mindig újra Tárt lélekkel, Összebújva Lélegzik A Szerelem.   Hosszabb meg rövidebb évek Megpihenni be-betérnek, Ez Múlt lesz, Az Sejtelem.   Isten egymásnak teremtett, Élünk fényes, ősi rendet, Minden percünk: végtelen.   Szelíd béke szent csöndjében Élni a Másik szemében; Hétköznapi szerelem.   Napról napra, mindig újra, Vénülve és megújulva Lélegzik A Szerelem.... Tovább »

Hőség-Zsarnok vesztét érzi, Átkozódik szüntelen, Felhőfoszlányok portyáznak Fenn, a magas Egeken.   Határozatlan az Idő, Minden egybe sose vág, Rendszerváltó vad remények Sírjára hull a virág.   Ember? Vakon fontoskodik, Csupán Isten feje fő; Mint a cigarettahamu – Elenyészhet a Jövő.   Nyugtalan Nyár. Hőség kopog Az Öröklét ablakán, Globális-felmelegedve Visz az új ösvény talán…. Tovább »