Egykor idejöttünk,
Kormos ég felettünk.
Tán több ezer éve…
Ritka kincs a béke.
Istennek hódoltunk,
Szabadok maradtunk.
Kormos ég felettünk;
Itt voltunk, vagy jöttünk.
Isten élni hagyott
Néhány évszázadot.
Török dobja mordult,
Sorsunk rosszra fordult.
Kormos ég felettünk;
Temetővé lettünk.
Sorsunk harcos céda,
Lettünk másnak: példa.
Dicső szablyát fogva,
Megritkulva, fogyva;
Múltba merevedve,
Mint barlangi medve,
Örök pátosz-létben,
Sírva, szomjan, étlen,
Kapaszkodva romba,
Úton Trianonba,
Félig köddé válva,
Álmokat cibálva,
Lidércet követve,
Gyűlöletbe vetve,
Jéghegybe dermedtünk,
S a röhögő világ
Elrohant mellettünk…
Elrohant mellettünk,
Kormos ég felettünk…
Mohács síkján maradt
A szabad akarat,
Azóta magunkból
Építünk falakat,
Más kocsirúdjánál
Mi vagyunk a fogat,
S a közönyös világ
A bőrünkre fogad.
Kormos ég felettünk,
Tán megöregedtünk…
Rossz álmokban tátog
Még a török átok;
Békés ágyak helyett
Mocskos lövészárok.
Kormos ég felettünk,
Nadragulyát ettünk.
Nappal kísértenek
Uzsoratatárok,
Prédikálnak sanda
Dollármessiások.
Kormos ég felettünk,
Döntenek helyettünk.
A közös hazában
Csak átabotában
Nem lesz menedéke
A Létnek a Béke,
Ezért tenni kéne.
Kormos ég felettünk,
Élni ítéltettünk.
Jó csillagzat alatt
A szabad akarat
Jövő lelke marad,
S a Kárpát-medence
Meghitt kis kemence
Lehet közös hazánk
Minden nemzetének.
Kormos ég felettünk,
Százszor kísértettünk.
Hogyha jövőt látva,
Múltat megbocsátva
Szép közös hazánknak
Érezzük a helyet;
Kormos felleg helyett
Megláthatjuk egyszer
A tiszta kék Eget…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: