Kedélybeteg,
Fáradt egek
Aurájában
Lebegek.
Milyen szép is hazajönni;
Alig győzöm megköszönni…
Világ arca: lelki bádog;
Fáradt csapadék szivárog.
Fenn sötétlő
Fáradt egek;
Őszi-lanyhán
Pihenjetek…
Hazai kutyaugatás,
A kapun belül
Minden más.
Milyen szép is hazatérni,
Itthon mindig lehet
Élni.
Vén, reszketeg
Fáradt egek;
A világ mindig
Gyermeteg.
Őszi esti felhő-falak,
Megy a Nyár.
A szúnyog – marad.
Árva, őszi falevelek;
Szipognak a
Fáradt egek.
Fáradt arcok köd-halmaza,
Visz már a busz
Haza,
Haza.
Csendes,
Ősz
Fáradt egek,
Mindig újra
Hazamegyek.
Felhő-mankón
Eső biceg;
Őszi pocsolya
Pityereg.
Sötét arcú,
Fáradt egek;
Az ősz – halállal
Enyeleg.
Tanácstalan felhő-alom;
Elmúlik minden hatalom.
Az ősz tétova, keserű;
Istennél ott fent a derű.
Felhők, csendek,
Fáradt egek;
Hazamegyek,
Hazamegyek…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: