Jelenünk, a vén kujon
Mint egy spicces sátán,
Állandóan fordítva ül
Paripája hátán.
Csavarodnak az utak,
Csapdák sokasodnak,
Hull a forgácsuk a fából
Faragott okoknak.
Csikorog a média,
Mint borotvapenge,
Kiderül, hogy az erőset
Üldözi – a gyenge.
Jelenünk, a vén kujon,
Mint ki sokat látott,
Puszipajtásként kezel sok
Ordas hazugságot.
Úgy tesz, mintha elhinné, hogy
Kapanyéllel lőnek,
Becsülete van előtte
Pénznek, túlerőnek.
Nagyra puffad a hitványság,
Eltörpül a nagyság,
Bilincseket reklámoz a
Sunyi ál-szabadság.
Jelenünk, a vén kujon
Mégis szebbre nógat,
Őrizzük meg a reményt és
Az illúziókat.
Ha van álom, meg remény,
Él igazság, jóság,
Csörömpölhet akármit a
Harsány mulandóság.
Az Isten bennünk lakik,
Nem kamat-felhőbe’,
Jelenünk, a vén kujon
Nem lát a Jövőbe.