Jelenünk a vén kujon

Jelenünk, a vén kujon

Mint egy spicces sátán,

Állandóan fordítva ül

Paripája hátán.

Csavarodnak az utak,

Csapdák sokasodnak,

Hull a forgácsuk a fából

Faragott okoknak.

Csikorog a média,

Mint borotvapenge,

Kiderül, hogy az erőset

Üldözi – a gyenge.

Jelenünk, a vén kujon,

Mint ki sokat látott,

Puszipajtásként kezel sok

Ordas hazugságot.

Úgy tesz, mintha elhinné, hogy

Kapanyéllel lőnek,

Becsülete van előtte

Pénznek, túlerőnek.

Nagyra puffad a hitványság,

Eltörpül a nagyság,

Bilincseket reklámoz a

Sunyi ál-szabadság.

Jelenünk, a vén kujon

Mégis szebbre nógat,

Őrizzük meg a reményt és

Az illúziókat.

Ha van álom, meg remény,

Él igazság, jóság,

Csörömpölhet akármit a

Harsány mulandóság.

Az Isten bennünk lakik,

Nem kamat-felhőbe’,

Jelenünk, a vén kujon

Nem lát a Jövőbe.