Az utolsó nyári napon
Felhők függnek égi falon.
A Nyár – forró emlék-halom;
Csak az emberség hatalom.
Újabb nyarak, újabb telek,
Lét az Idővel enyeleg.
Az utolsó nyári napon
Árnyék suhan az ablakon.
Ha akarjuk, a Múlt – erő;
Belőle épül a Jövő.
Vagy kapaszkodni és félni;
Vagy elengedni, és – élni.
Nyár-szikrát dajkál fenn az ég;
Az Élet szép felelősség.
Az utolsó nyári napon
Sorsom fejét simogatom.
Ami fontos, mindig örök,
Ami meg nem, folyton zörög.
Életen át, életen túl,
A fájdalom megigazul.
A Vég – végesen csikorog,
A Kezdet meg: örök titok.
Az utolsó nyári napon
Hintázom egy gondolaton.
A világ az ember pere;
Istennek nincs játékszere.
Megválthat, vagy égre kelhet;
De Magához nem emelhet.
Életeken túl szerethet,
Helyettünk nem cselekedhet.
Az utolsó nyári napon
Csendes fészek az otthonom.
Csend, szeretet, lelki vagyon;
Az utolsó nyári napon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: