Titkot sóvárgó Jelen
Morcos arccal ébred,
Tombol a Nyár, tűz a Nap,
Ünnepel az Élet.
A Jelen a szép Nyarat
Mindig múlni látja,
Aggódik, hogy lyukas lesz majd
Télen a kabátja.
Pesszimista pillanat
Nem talál virágot,
Siránkozás neveli a
Boldogtalanságot.
Titkot sóvárgó Jelen
Retteg fiktív Véget;
De nem hisz mást, csak amit a
Rossz média béget.
Az öreg Nap kacag rá,
Mosolyogva éget;
Tudja: csak a pillanatban
Létezik az Élet.
Titkot sóvárgó Jelen
Önmagát se érti,
A még fiktív Jövőt féli,
És a Múltat félti.
Mocsárban a logika,
Tévúton az okság;
Gazdagságban terpeszkedik
A luxus-hazugság.
Titkot sóvárgó Jelen
Boldogabb lehetne,
Ha nem hagyná a Jót cserbe’
Jobbakat keresve.
Szájas kis politika,
Nem árt, nem is átkoz,
Mártírokat válogat
Minden kapzsisághoz.
Titkot sóvárgó Jelen;
Kétség tépett vára –
Ha elmúlik, majd azonnal
Vágyni fog – magára.