Már felnőttek a Lányaink,
És néha hazajönnek,
És kopottas ruhája van
A meghitt, régi Csöndnek.
Most újra nyári szép napok
Hódolnak tiszta Égnek;
Bolyongó szent emlékeink
Szép csendben hazatérnek.
Roskad már kedves körtefánk,
Még üdvöt ad az Élet;
Sokévi édes szép nyarunk
Már ősziesre érett.
Te drága, édes Anikóm;
Szerelmünk Isten érti;
A világ? Egyre ostobább.
Jó Hozzád hazaérni.