Ötven felett meghitten fáj a test,
És nyári estén felizzik a lélek,
Köszönöm, hogy élek…
Bambusz szélcsengő a múltról dalol,
S a fáradt jelen dúdol valahol.
Álmos Hold felhő-ágyasházba lépne,
A Szerelem az Élet tükörképe.
Ötven felett minden szó fényesebb,
Mindegyik ölelés rejtelmesebb.
Az érzés gyengédebb és teljesebb,
Egymásnak élni természetesebb.
Az élet hol súlyos, hol mámoros;
Az érintés varázsa százszoros.
Sajog a test,
De mosolyog a lélek;
Köszönöm, hogy élek…