Sírva árad a Duna,
Otthonok veszélyben;
Évtizedes rosszakarat
Kavarog a mélyben.
Hömpölyög a vén Duna
Nekikeseredve,
Égi-földi bűntudatot
Cipel öreg medre.
Újra árvíz fenyeget,
Tudja már a város,
Gyürkőzik-e, itt terem-e
Mesebeli János?
Fel a gátra, magyarok!
Most elébe állni,
Évtizedek spórolását
Egyszerre kiállni.
Sírva árad a Duna,
Tornyosul a gátra,
Nem megy a végzet magától
Előre, se hátra.
Kárörvendő iszonyat
Sánta kacsa háton;
Kiderül, hogy nemzedékünk
Ember-e a gáton.
Özön eső nyomai,
Árvizek hörögnek,
Profánban és nem profánban
Vadul hömpölyögnek.
Sírva árad a Duna,
Torz jövő a hátán,
Parti torzsalkodás mögül
Vigyorog a sátán.
Vagy a gátra sietünk,
Egymás kezét fogva,
Vagy tódul szennyes áradat
Mindent letaposva.
Művi iszap hátán klattyog
Alattomos béka;
Rendszerváltó árvizeknek
Sűrű hordaléka.
Piac-öltöny korszakunk
Visszafogott vadság;
Vékonyka mellékágakba
Szorult a szabadság.
Sírva árad a Duna,
Gátba fúrna léket;
Ha még magyarok vagyunk,
Lesz utána Élet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: