Vénül az Idő,
Gyorsabban rohan;
Ezerféle apró fájdalma van,
S benne az életünk
Lágyan suhan.
Forog a vénülő Időkerék,
És velem él
Az Örök Nőiség.
Házas létünk kicsi ládikó,
Mosolygó éke Te vagy,
Anikó.
Sok esztendeje fogom a Kezed;
Élek, amíg Veled élni lehet.
A múltunk meghitt,
A jövőnk ködös;
Nem is érdekes, ami nem közös.
Óvnak a meghitt szeretet-falak,
S a mézeshetek sírig tartanak.
Esténként, ha a Hold az égre hágott
Megcirógatjuk
A fáradt világot.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: