Március mezejét
Zimankó szállta meg,
Reszketett a fagyban
Ember, állat, gyerek.
Jeges vízzel telt meg
Minden gödör, árok,
Mégis kinyíltak a
Bátor hóvirágok.
Hó jöhet, jég jöhet,
Mégis nyílni tessék;
Az Élet bizalma
Tavasz-kötelesség.
Gazdasági telek
Fájó Földre hullnak,
A gyümölcsfák mégis
Virágba borulnak.
Sokan nyegle divat
Szőnyegére ülnek,
Mégis lesznek Anyák,
Akik most is szülnek.
Célt értelmet adnak
A tavaszi esték;
Az Élet oltalma
Tavasz-kötelesség.
Tél-átok harsányan
Hirdetteti magát;
Ha elhisszük, jéggé
Dermedhet a Család.
Jégkorszaknak véli
Az összes Tél magát;
De minden szerelem
Meghitt, meleg kabát.
Lehet bármilyen tél,
Halál-profit-restség;
Túlélőket hagyni –
Tavasz-kötelesség.