Pete László Miklós versei

Hétköznapi vágyak tornyos palotája

Hétköznapi vágyak

Tornyos palotája,

Már negyven éve sem

Öltözött cifrába.

 

Az Idő gyalulta,

Koptatták az évek,

Régen semmivé lett

Rajta minden kéreg.

 

Nem kerül rá többé

Semmi drága festék,

Nem szépíti más, csak

A hazai esték.

 

Hétköznapi vágyak

Tornyos palotája

Ifjúság rózsaszín

Útjait nem járja.

 

Erős alapja van:

Család és Szerelem;

Házi nyugodalom,

Alázat, fegyelem.

 

Szép egyszerű eresz

Kicsi fészket takar,

A siker madara

Rászáll, hogyha akar.

 

Hétköznapi vágyak

Tornyos palotája

Az Otthon éltető

Örömét szolgálja.

 

Nem veri fel csendjét

Hivalkodó átok;

Luxus, külországi

Pénzes kódorgások.

 

Őrzi a sajátját:

Meghitt, szép vidéket,

Alapja őszinte

És egyszerű Élet.

 

Vágy-felhőkarcoló

Nem ül a nyakunkra,

Marad a békesség,

Meg a lelkes munka.

 

Ha majd elérkezem

Erőim fogytáig,

A halál sem fog majd

Váratni sokáig.

 

Hétköznapi vágyak

Tornyos palotája;

Megalkuvónak már

Öreg a gazdája.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!