Időotthonunk falán
Rések szaporodnak,
Boldogidő-mesterek
Ritkán foldozgatnak.
Homlokzatán repedés,
Infláció vágta,
Márólholnapra-féreg
A kaput tövig rágta.
Sápadt időotthonunk
Imbolyog a szélben,
Tulajdon sorsát látja
A hulló levélben.
Időotthon vén ege
Félelmektől rágott,
Kvázi-boltban árulnak
Kvázi-szabadságot.
Időotthon-szabadság;
Hamuból a szárnya,
Szegényeknek ez se jut, csak
A szabadság árnya.
Felülről csak pénz szaga
Szakad a világra,
Az embert a testvériség
Csak alulról várja.
Kopott időotthonunk
Ásít szürke égre,
Addig bolyongunk, míg egyszer
El nem jön a vége.
Kopott időotthonunk,
Tán nehezen élünk;
Nem divat, de szűznek tartjuk
Meg a tisztességünk.