Pete László Miklós versei

Időotthon

Időotthonunk falán

Rések szaporodnak,

Boldogidő-mesterek

Ritkán foldozgatnak.

 

Homlokzatán repedés,

Infláció vágta,

Márólholnapra-féreg

A kaput tövig rágta.

 

Sápadt időotthonunk

Imbolyog a szélben,

Tulajdon sorsát látja

A hulló levélben.

 

Időotthon vén ege

Félelmektől rágott,

Kvázi-boltban árulnak

Kvázi-szabadságot.

 

Időotthon-szabadság;

Hamuból a szárnya,

Szegényeknek ez se jut, csak

A szabadság árnya.

 

Felülről csak pénz szaga

Szakad a világra,

Az embert a testvériség

Csak alulról várja.

 

Kopott időotthonunk

Ásít szürke égre,

Addig bolyongunk, míg egyszer

El nem jön a vége.

 

Kopott időotthonunk,

Tán nehezen élünk;

Nem divat, de szűznek tartjuk

Meg a tisztességünk.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!