Novemberi hideg eső
Mossa a közhelyeket;
Boldognak lenni egyedül
Csak a Jelenben lehet.
Lassú a Jelen futása,
Nincs akció, marhavér;
Mégis vén Jelen dönti el,
Hogy az Ember mennyit ér.
Van sok konjunktúra-legény,
Itt kaszál, ott meg arat,
És olyan is akad, aki
Önmagához hű marad.
Novemberi hideg eső
Ver szkeptikus fejeket;
Kopik a “kell”, meg a “kényszer”,
S talán – fénylik a “lehet”.
Vékony pénz a realitás,
A gyávaság pásztora;
Utólagos mindentudó,
De a Tett, mindig: Csoda.
Jövő anyó szép orcáját
Zengi számos tervezet;
De nem merik, vagy nem tudják:
Oda járt út nem vezet.
Novemberi hideg eső
Áztat gyönge hiteket;
Sárrá foszlik mindaz, ami
Mágiával hiteget.
Rekedten szól profit-szagú
Európa-ária,
Sárnak látszik, aminek majd
Sárrá is kell válnia.
Sárrá válik az is, ami
Fél-múlt ködben acsarog;
Rég halott a vitéz huszár –
Élni kéne, Magyarok!
Novemberi hideg eső
Csendben vigyorog, szitál.
Nem az legény a kocsmában,
Aki folyton kiabál.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: