Sznob siker rám nem tekinget;
Nem viselek Nessus-inget.
Nessus-divat igen lenge,
Vegye fel, akinek inge.
A globálság liberális,
Az Élet meg populáris.
Idehaza Föld forog,
Körmünkre ég a dolog;
Gagyi líra elefántcsont
Világokban
Kujtorog.
Uzsora sújtotta vidék
A világ. A Hit menedék.
A Semmi globállá tágul,
Vele a Jövő bezárul.
Globál-szinten halál fakad,
Az Élet kis körben marad.
Világvége-film pereg,
Sorsunk alant ténfereg;
Gagyi líra alamuszi
Elmúlással
Enyeleg.
Tárgyiság vagy alanyiság?
Inkább Ritmus, Élet, világ.
A Ritmus a szívre felel;
Armageddónnal avul el.
Létet Család, haza teremt;
S a Szeretet maga a Rend.
Nyálkás próza szenveleg,
Versbe törve nyekereg;
Fáradsággal agyalt semmi
Líra mezben
Hentereg.
Hogyha a koszorú makog,
Jobb, ha koszorús nem vagyok.
Nyelvet csócsálgatva lehet
Imitálni költészetet.
Sok nyegle, csökött halandzsa,
Azt hiszi, az Isten bandzsa.
Mind elfogyhat a falat,
Uralkodhat pénz, kamat,
De a Ritmus és a Líra
Míg Ember él,
Megmarad.
Lehet kamat, válság, adó,
Nyelv és Haza nem eladó.
A Költészet öröm, béke,
Az emberség menedéke.
Királyi jókedvből fakad,
Társa a szabad akarat.
Sznob módra lustán nem hever,
A Lelkekben visszhangra lel.