Pete László Miklós versei

Kedélybeteg, Fáradt egek Aurájában Lebegek.   Milyen szép is hazajönni; Alig győzöm megköszönni…   Világ arca: lelki bádog; Fáradt csapadék szivárog.   Fenn sötétlő Fáradt egek; Őszi-lanyhán Pihenjetek…   Hazai kutyaugatás, A kapun belül Minden más.   Milyen szép is hazatérni, Itthon mindig lehet Élni.   Vén, reszketeg Fáradt egek; A világ mindig Gyermeteg.  … Tovább »

Eső ásít odakint, Felhő fátylat csavarint, Álmos a világ; Elmélázva nyújtózkodnak Házak, Körtefák.   Küzdelmes kis holnapok Előszele kavarog, Sóhajt a vidék; Kérdésekre választ nem ad A hallgatag Ég.... Tovább »

Mélabús Történelem, Mint egy kóbor állat, Folyton új végzeteket Keresgél magának.   Borongós a vén Idő, Bizsereg a bőre, Vad zuhatagok között Hömpölyög előre.   Örök-ősz Történelem, Ködfátyol a párja, Szikkadtra szárasztott Lét, Múltak múmiája.   Szükségszerű mélabú Lett a Múltnak őre, Színpadias képletsorok Válhatnak belőle.   Mélabús Történelem, A kánon tanítja, Globalizált pusztulásnak Benne… Tovább »

Felhőt cirógat csendes napsugár, Színorgiára virrad a határ.   Az őszi reggel halkan hunyorog; S a bürokrácia lent Csikorog.   Az Ősz nyugodt, türelmes változást hoz, Míg az ember világa Csupa káosz.   Esőket fontolgatnak az egek, S a délelőtt öregesen pereg.   Visszafogott, szép, csendes, mély öröm Mosolyog égi boszorkánykörön.   Fonnyadó őszi vénlány-napsugár… Tovább »

Egykor idejöttünk, Kormos ég felettünk.   Tán több ezer éve… Ritka kincs a béke.   Istennek hódoltunk, Szabadok maradtunk.   Kormos ég felettünk; Itt voltunk, vagy jöttünk.   Isten élni hagyott Néhány évszázadot.   Török dobja mordult, Sorsunk rosszra fordult.   Kormos ég felettünk; Temetővé lettünk.   Sorsunk harcos céda, Lettünk másnak: példa.   Dicső… Tovább »

Sose harsány, ami jó, Ami Léleknek való. Üres minden rossz kolomp-szó, Csak a meghitt, Ami jó.   Sose drága, ami szép, Isten trónra sose lép; Minden nyereség: buborék, Csak az egyszerű A szép.   Nem istenség a piac, Nem hősi a kósza dac, Harsoghatja millió placc; Nem túr jövőt A malac.   A Lét sose… Tovább »

Csendes őszi Lét pereg, Benne őszi emberek; Barátságos verőfényben Múlt Jelennel Enyeleg.   Szeptemberi avaron Sétálgat a nyugalom; Csendes őszi hétvégémen Bach zenéjét Hallgatom.   Csendes őszi délután A felleg pihen talán, Minden reggel kopogtatunk Az Időnek Ajtaján.... Tovább »

Körülvesz áldott percekkel, Követ fényes tekintettel.   Perc-mosollyal hozzám simul, Oltalmaz láthatatlanul.   Létből boldogságot fakaszt, Életben, reményben maraszt.   Kutyusaim üdvözlete, Otthonom finom melege, Feleségem tekintete…   Isten a Jelenben Éltet; A jelenben Ragaszkodik hozzánk Az Élet.... Tovább »

Vége felé battyogunk már Az óesztendőnek, Boldog újévet kívánok Férfinak És Nőnek!   Kívánom, hogy jókat hozzon A jövő esztendő, Örömből és munkából is Jusson elegendő.   Kívánom, hogy az óévnél Rosszabbat ne hozzon, Sors, hatalom kárunkra ne Osszon vagy szorozzon.   Szabad akarattal lássunk Át a végzet-rácson, Bárki bármit mond, jövőre Lehessen karácsony.... Tovább »

Koromszínű fellegek Borítják az egeket; Tán nem halljuk, Ha Isten szól, S ezért nincsen Felelet.   Fellegszínű őszi nap, Kárognak a madarak; Holt-volt Nyárnak A vén Idő Sír-obeliszket Farag.   Koromszínű fellegek Szállták meg az egeket; Kapzsi jelen Pénzre tátott Világ-jövőt Emleget.   Hallgatag felhő-sorok, Távolban köd vigyorog; Globalizált Rossz hatalmak Öltönyös gyomra Korog.  … Tovább »