Pete László Miklós versei

Minden sanda jövendöli végét most a világnak; Nem lesz szilveszter, mert becsapódik a kő.   Régi maják naptárát használják fedezéknek; És hisztérikusan zengik a vég-napokat.   Rongyos próféták óbégatnak tele mindent; Kocsmai bűnbánat terjed a fröccsökön át.   Tán a lepusztult ócska világ a halálra megérett; “Többé nincs kegyelem” – harsan a rossz bariton.  … Tovább »

Barátaim! Most újra köszönöm, Hogy Veletek Találkozni: Öröm.   Lehet siker, míg él a szorgalom; Boldog kevesek Szent Crispin napon.   Önként, Ingyen – Mint minden, ami szép; Fogjuk a jövő remegő kezét.   Ügyünk szép, Mint levélen erezet; A szent célhoz csak Tiszta út  vezet.   Szétfoszlik a pokol bakacsin éje; Ha megszólal a… Tovább »

Nem őrzi kripta, temető, Elrejti mélyen az Idő, És halkul a szava; Emléke áll még dacosan, Miközben hull rá fagyosan A Történet hava.   Akkor volt kard, akadt kereszt, Isten kezét el ne ereszd, A templomot becsüld; És sok-sok tegnapi pogány Fejét meghajtva tétován Országgá lelkesült.   Köd gomolyog, és iszapos a part; Múzeumban pihen… Tovább »

Késve jött a kánikula, Amikor a nyár már oda, Felrobban a levegő, Holnap talán fű se nő.   Holnap talán fű se nő, Ránk hengeredik a kő.   Hőség lángpallosa perzsel, Sunyi képű halál nyergel; Nem néz az Ég sehová, Mentő száguld fel-alá.   Fel-alá száguld a mentő; Szomjas lehet a Teremtő.   Zörgő kóró-esküvő;… Tovább »

Van tömérdek ellenséged, Sznobnak divat szidni téged, Mert hogy rajtad Sok butaság hömpölyög; Az ostobák légiója Mind tenálad Ömbölyög. Facebook, Facebook; Csupa derű, Ritka könny; Facebook, Facebook, Pofázmányos Pofakönyv.   Konzervatív, liberális; Prédikálhat akár máris.   Van százféle tarka marha, Sok disznónak nyitva marka.   Süketnek van hangos posztja; Ki felteszi, ki megosztja.   Facebok,… Tovább »

Forró por volt, Ma reggelre: porra sár; Pityeregve Búcsúzkodik már A Nyár.   Zokogott az ég. A föld sártól dagad; Tegnapi nyarunk A friss sárba ragad.   Megy az Élet, Porra sár jön; Sárra por; Csendben bandukol az Isten Valahol.   Minden perc És minden Öröklét Lejár; Ősz jöttével Mindig elköszön A Nyár.   Pörög… Tovább »

Mint rozsomák a rozson át, Araszol a sötét; Gyorsan leissza nappalunk Még világos fölét.   Dallamtalan tücsökzene Visít, mint jó rokon; S vonít egy tépett hangulat Műszálas bokrokon.   Rímet gyilkolni indul el A posztmodern menyét; S Heidegger foszló szelleme Csócsál  egy jegenyét.   Irdatlan sok csalán között Tipródik már Manyi; S a nyolcvanéves kurtizán… Tovább »

Nagy csillag-arc, mint ráncos, vén kobold; Csendesen tépelődik fent a Hold; Billeg csálén az éj felleg-kalapja – Elbúcsúzik az életem egy napja.   Suttogja aggodalmas ráció, Hogy a jövő és múlt csak fikció; Egyedül csak a jelen a való, De jelen-ségben meg nem fogható.   Napom halálán alkonyi kereszt ül, Készül már, hogy az éjszakán… Tovább »

Szenilis, vén Európa, Vigyázz, Mert az áradat A semmibe sodor; Nem látod, hogy önmagadnak Mivel tartozol?   Hány nemzedék munkája Szólóntól mostanáig? Ki bocsátja meg, Ha semmivé válik?   Mennyit kellett, hogy az Ember És Isten Arasson, küzdjön, vessen, Hogy Európa Európa lehessen…   Szenilis vén Európa Vajon mit érdemes? Talán azt, hogy most egy… Tovább »

Nyári illat hempereg, Alkony sálja tekereg; Vidám szellőcske suhan, Békebeli este van.   Félig élő, félig holt A testem –  nagy próba volt Kavarog a nyár-folyam; Békebeli este van.   Sötét ég kábán lebeg, Bámészkodnak fellegek, Az ország még egybe’ van, Békebeli este van.... Tovább »