Nyárt idéző őszi hétfő;
Vén, kedélyes fellegnéző
Napsugár –
Árnyékában a bujdosó Nyár
Még néha visszajár.
Vén savanyú, régi álmok;
Szeptemberi délutánok
Melege,
Álom-kompót;
Ne dermesszen
Majd meg
A Tél hidege.
Nyárt idéző őszi hétfő
Mint türelmes feketéző,
Jól figyel;
Hogy csempészett,
Hamis nyarat
Kinek hogyan
Adjon el.
Hétfő nem hederít rája,
Hogy kinyílt az Ősz aktája,
Szép világ;
Lehet tőle
Naponta új
Bürokrata birkaság.
Nyárt idéző őszi hétfő
Mindig elnéző, megértő;
Gyerekek,
A bajban egymást piszkáló
Emberek.
Válságunk már harmincéves,
Nem heves, nem szenvedélyes,
Haja hull;
Költség,
kamat,
Leépítés;
Ennyit már tud magyarul.
A gonoszhoz Gonosz köt, old,
Mert korábban sohasem volt
Ennyi tőr;
Sohasem hemzsegett ennyi
Haszontalan
Ellenőr.
Istenverés sose elég,
Lesz új szabály,
Adó,
Belég,
Rossz rege;
Vért szipolyoz
Rossz törvények
Szigorkodó
Tömege.
Nyárt idéző őszi hétfő,
Derűs mosollyal elnéző
Kora ősz;
Türelem és megbocsátás ellen
Gonosz
Sose győz.
Nyárt idéző őszi hétfő,
Lassan, mosolyogva élő
Kora ősz;
Simogató napsugár
A vén kor arcán
Elidőz.