Nyárt idéző őszi hétfő

Nyárt idéző őszi hétfő;

Vén, kedélyes fellegnéző

Napsugár –

Árnyékában a bujdosó Nyár

Még néha visszajár.

Vén savanyú, régi álmok;

Szeptemberi délutánok

Melege,

Álom-kompót;

Ne dermesszen

Majd meg

A Tél hidege.

Nyárt idéző őszi hétfő

Mint türelmes feketéző,

Jól figyel;

Hogy csempészett,

Hamis nyarat

Kinek hogyan

Adjon el.

Hétfő nem hederít rája,

Hogy kinyílt az Ősz aktája,

Szép világ;

Lehet tőle

Naponta új

Bürokrata birkaság.

Nyárt idéző őszi hétfő

Mindig elnéző, megértő;

Gyerekek,

A bajban egymást piszkáló

Emberek.

Válságunk már harmincéves,

Nem heves, nem szenvedélyes,

Haja hull;

Költség,

kamat,

Leépítés;

Ennyit már tud magyarul.

A gonoszhoz Gonosz köt, old,

Mert korábban sohasem volt

Ennyi tőr;

Sohasem hemzsegett ennyi

Haszontalan

Ellenőr.

Istenverés sose elég,

Lesz új szabály,

Adó,

Belég,

Rossz rege;

Vért szipolyoz

Rossz törvények

Szigorkodó

Tömege.

Nyárt idéző őszi hétfő,

Derűs mosollyal elnéző

Kora ősz;

Türelem és megbocsátás ellen

Gonosz

Sose győz.

Nyárt idéző őszi hétfő,

Lassan, mosolyogva élő

Kora ősz;

Simogató napsugár

A vén kor arcán

Elidőz.