Vén malom a hegytetőn,
Őröl szakadatlan;
Zúgó évek
Tűzpatakja
Forr,
Akár a katlan.
Roskatag a vén Idő,
Mégis ifjul egyre;
Porrá őrölt régi korok
Omlanak
A Hegyre.
Forognak a kerekek,
Bús a Múltak halma;
Lassan őrli életünket
Fel az Idő Malma.
Vén malom a hegytetőn;
Álmainkat őrli,
Eltévedt érzelmeinket
Örökre
Letörli.
Zuhatagos a meder,
Nincs híd a Jövőbe;
A vén Idő
Meredeken hömpölyög
Előre.
Vén malom a hegytetőn,
Csattog a jövőbe;
Átjut a szabad akarat,
S elvész, ami dőre.