Minden sanda jövendöli végét most a világnak;
Nem lesz szilveszter, mert becsapódik a kő.
Régi maják naptárát használják fedezéknek;
És hisztérikusan zengik a vég-napokat.
Rongyos próféták óbégatnak tele mindent;
Kocsmai bűnbánat terjed a fröccsökön át.
Tán a lepusztult ócska világ a halálra megérett;
“Többé nincs kegyelem” – harsan a rossz bariton.
Nem hiszem én azt, hogy maja naptárból üzen Isten;
Üzletel ezzel csak pár tucat ócska ripők.
Jön a világ rút végzete, egyszer elfogy a szufla;
Hogyha az emberség majd végképp kimerül.
Nem Isten zúdítja a vízözönét le a Földre;
Újabb Armagedónt mindig a Föld követel.
Szánalmas és szürke az ostoba vészteli jóslat;
Elkövetője pedig kotlik a pénze felett.
Lelkünkben van a túlélés és ott van a végzet;
Jó döntésektől élhet a Föld s a jövő.
Nem dollárkötegek, bankárok mentik a Földet,
Létünk költséges, s ingyen van a halál.
Pénz-démon, piac és költség ránt minket a bajba;
Hogyha profit nem lesz, az Élet profitál.
Prófétákon szárad százezer ostoba jóslat;
Én magam élek még, és velem él a világ.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: