Pete László Miklós versei

A Tél kapujában

Tél kapuja tárul egyre,

Sohasem jutunk a Hegyre?

 

November már ravatalon,

De a jövő most is – talon.

 

Nem tudhatjuk, mennyit érnek

Szegény remény-kerítések.

 

Tél kapuja nagyra tárul,

A hazátlan Hazát árul…

 

Két dimenzióban a Tél;

Csupán az ostoba nem fél.

 

Bámul a Múlt fogvacogva,

Sátán koldul vigyorogva.

 

Aki él – élni akarjon,

A Haza velünk ne haljon…

 

Tél kapuja tárul egyre,

S – mégis feljutunk a Hegyre…

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!