Forró por volt,
Ma reggelre: porra sár;
Pityeregve
Búcsúzkodik már
A Nyár.
Zokogott az ég.
A föld sártól dagad;
Tegnapi nyarunk
A friss sárba ragad.
Megy az Élet,
Porra sár jön;
Sárra por;
Csendben bandukol az Isten
Valahol.
Minden perc
És minden Öröklét
Lejár;
Ősz jöttével
Mindig elköszön
A Nyár.
Pörög minden,
Porra sár jön
Sárra por;
Egy helyben tán
Csak a Sátán
Rostokol.
Kocog az Idő,
Mint rozzant, vén batár;
Emlékektől lesz ködös
A láthatár.
Sápatag ég Felhő-szennyest
Tereget;
Tegnapjaink hosszú sora
A távolból
Integet.
Por sziszegett,
Ma reggelre
Porra sár;
Becsomagolta batyuját már a Nyár.
Nyári alkony még kérleli
Az eget;
S fent a vén Nap
Új nyarakkal
Hiteget.
Porra-sárra, jégre-hóra
Figyelünk;
Elmúlt húszéves
Az ifjabb gyermekünk.
Múltunk épül,
Mint valami
Furcsa vár;
Kis kertünkben
vénülni fog
Majd a Nyár.
Mások életében kósza
Szél kotor;
Ránk csillámlón,
Sejtelmesen
Száll a por.
A világban néhány gyertya
Fájva ég;
De mű-fényözönben őrjöng
A sötét.
Ha az Óra nem lélekre,
Szóra jár;
Előbb-utóbb mindent belep
Majd
A Sár.
Ha a pénz-ámokfutás
El nem akad;
Vörös poron kívül egyéb
Nem marad.
Forró por volt,
Ma reggelre: porra sár;
Pityeregve
Búcsúzkodik már
A Nyár.
Háború,
Infláció
Vagy maszkabál;
Porra sár jön,
Sárra por;
A porra sár.