Pete László Miklós versei

Porra sár

Forró por volt,

Ma reggelre: porra sár;

Pityeregve

Búcsúzkodik már

A Nyár.

 

Zokogott az ég.

A föld sártól dagad;

Tegnapi nyarunk

A friss sárba ragad.

 

Megy az Élet,

Porra sár jön;

Sárra por;

Csendben bandukol az Isten

Valahol.

 

Minden perc

És minden Öröklét

Lejár;

Ősz jöttével

Mindig elköszön

A Nyár.

 

Pörög minden,

Porra sár jön

Sárra por;

Egy helyben tán

Csak a Sátán

Rostokol.

 

Kocog az Idő,

Mint rozzant, vén batár;

Emlékektől lesz ködös

A láthatár.

 

Sápatag ég Felhő-szennyest

Tereget;

Tegnapjaink hosszú sora

A távolból

Integet.

 

Por sziszegett,

Ma reggelre

Porra sár;

Becsomagolta batyuját már a Nyár.

 

Nyári alkony még kérleli

Az eget;

S fent a vén Nap

Új nyarakkal

Hiteget.

 

Porra-sárra, jégre-hóra

Figyelünk;

Elmúlt húszéves

Az ifjabb gyermekünk.

 

Múltunk épül,

Mint valami

Furcsa vár;

Kis kertünkben

vénülni fog

Majd a Nyár.

 

Mások életében  kósza

Szél kotor;

Ránk csillámlón,

Sejtelmesen

Száll a por.

 

A világban néhány gyertya

Fájva ég;

De mű-fényözönben őrjöng

A sötét.

 

Ha az Óra nem lélekre,

Szóra jár;

Előbb-utóbb mindent belep

Majd

A Sár.

 

Ha a pénz-ámokfutás

El nem akad;

Vörös poron kívül egyéb

Nem marad.

 

Forró por volt,

Ma reggelre: porra sár;

Pityeregve

Búcsúzkodik már

A Nyár.

 

Háború,

Infláció

Vagy maszkabál;

Porra sár jön,

Sárra por;

A porra sár.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!