A Nap delel,
A Nyár delel,
A Lét: Isten fia;
A fényes Mindenség talán
Csak szent Energia.
Arról mesél
A nyári szél,
Hogy örök a derű;
De múló-véges mind a baj,
Tűnő a keserű.
Az Élet él,
Hisz és remél,
Meg éltet és: szeret;
És lustán hömpölyög velünk
A víg Emlékezet.
A Nap delel,
És égre kel
Az Isten csarnoka;
Ritmus a Lét, s az Akarat:
Elszánt harmónia.
Most zöld a rét,
Még fent a tét,
Nekünk most él a Lét;
A sunyi végzet ellenünk
Sem nyeri meg perét.
Még él a Nyár,
S a napsugár
Szelíden énekel;
Ha kérdést áraszt a jövő,
Az Isten megfelel.
A Nap delel,
A Nyár delel,
A Lét: Isten fia;
A fényes Mindenség talán
Csak szent Energia.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: