Hol van a Lét értelme, az Élet isteni célja?
Ünnepi asztal vagy köznapi téma a Lét?
Nagy költő, aki ünnepi versben sejtheti néha;
S egyszer az életben mind érezzük a célt.
Létet, szívdobogást szentel meg az emberi líra;
Abrak a Léleknek minden vers, ami jó.
Együtt rezdül a versre a Mélység és a Magasság;
Túltesz a jó strófa száz rossz sablon-imán.
Nyegle magányt és rossz önvádat oszlat a líra;
Ritmus társa a szép gyógyító Szeretet.
Isteni szent dallam, pár szó és – rengeteg érzés;
Lélek-barlangban visszhangot ver a vers.
Nincs egyedül soha senki, amíg jó vers van a Földön;
Hangszer a vers, lelkünk dallama zeng azon át.
Nyegle bürokrata rontja a verset rossz fecsegéssel;
Kócos szózuhatag ömlik a semmi felé.
Önhitt, álmodozó versben fegyelem sose csillan;
Önkény, felsorolás; perverz, rossz unalom.
Még írásjelet üldöz a versből a tétova hóbort;
Ömlesztett szövegek sírnak a sok jel után.
Lelkek szent játéka a Költészet – örök élet;
Szakrális játék – ám sose játszadozás.
Klubtagság sose lesz képes pótolni a verset;
Nem igazol költőt semmi a verse helyett.
Nem nevezik ki a Költőt, státuszt nem nyit a líra;
Bár a középszernek így muzsikál az agya.
Nem pótol lírát a poéta-hadak sokasága;
Több egy jó vers, mint pénz- és díjkötegek.
Forma helyett sose jó a sületlen zagyva szövegtömb;
Mint a kövér birkán hercegnői palást.
Nyelvkritikának szólíttatja magát a halandzsa;
Vers-pótlék lufikon csattan a szómaszlag.
Bölcs nyugalommal élve pedig költészet az Élet;
Lét törvénye talán: dallam, semmi egyéb.
Isten a Lét. Adománya örökkön: a Ritmus, az Élet;
Mind Költő, aki rá méltó verseket ír.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: