Életeink együtt futnak,
Emlékeink szaporodnak,
Hullnak, mint a hó.
Köszönöm, hogy a Társam vagy,
Anikó.
Gyarapodó lelki javak,
Szűken szabott anyagiak
Közt telik sorunk;
Mindhalálig egymás mellett
Maradunk.
Kint pogány világ globális
Megszorító-liberális
Szennye kavarog;
Bent szerelem fáradt mosolya
Ragyog.
Csók, közös múlt, közös munka;
S közös kicsi otthonunkra
Néz a tiszta ég;
Kevés férfinak jut ilyen
Feleség.
Beköltöztél a lelkembe,
Vastag falú életembe,
Mint örök lakó;
Élj sokáig, drága kicsi
Anikó!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: